Társkereső Debrecen

AZ ESZMÉNYI, - VAGY SENKI!
...
"Uram, add, hogy aki valaha hitvesem lesz,
szelíden, édesen simuljon a szívemhez,
és úgy aludjon el, hogy fogja a kezem;
s két melle közt csüngjön, nyakán egy pici érem,
egy ezüst láncocskán, ártatlanul-fehéren;
a húsa szunnyadjon, langyosan és puhán,
mint szilva a szelíd, nyár végi délután;
legyen szívében csend és szűzi tisztaság,
hogy néma mosollyal, halkan karoljam át;
erős legyen, bátor, őrizze lelkemet,
lebegjen, mint a méh alvó virág felett;
s ha egyszer meghalok, és a szemem lezárja,
ne mondjon más imát, csak némán nézze szám,
kulcsolja a kezét halotti nyoszolyámra,
s egy elfúló jajjal boruljon csendben rám"..

(Francis Jammes: - Ima az egyszerű asszonyért! - Kosztolányi ford. )

Mivel Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz, és Őbenne a természetfeletti a természetes, van merszem csodaváró szívvel előszólítani, (70 évesen) az Eszményimet, - (vagy senkit, - mert sose adom fel), főleg miután ígéretem van a hosszú és beteljesedett életre!
Az én Mennyei Atyám, a nem-létezőket szólítja elő mint meglévőket, (alkalmas időben a megfelelő helyen), - így eredek én is a “Csoda-lényem” nyomába, aki a mindennapi végzet véglet-harcaiban, úgy zár majd össze velem, (EGYEK–KETTŐBEN!),
ahogyan a gyöngykagyló, két imára kulcsolt héja öleli kétségbeesetten,
(hézag-, rés-, lék-, lég-, foghíj- és „pokol-huzattól” mentes),
óvó szorítással, önmegtagadó ösztön-egységben,
a páncél-lemezei közé rekedt LÉNYEGET, (Szerelem Gyümölcsöt, - Első- és Utolsó Egyedet),
ÖNMAGÁT,
a történelem-végi Apokalipszisben!
Minta-példányává magasztosulván ezen egybeolvadás-párhuzam által, - az Örökkévalóságban fogant, EGYEK-KETTŐBEN eszményi ÚJ TEREMTÉS-nek, TEST-nek, amelyet valóban az Isten szerkesztett egybe, - (HÁZASSÁG-gá), - nem pedig a vallás!
És ez, az egymás csontjából és húsából való Test, valóban Ige-i és valóban Élő és valóban SZÉTVÁLASZTHATATLAN lesz, - nem pedig emberi erőlködés és törvényszigor által összefércelt protézis-közösség!
…
Nem közönséges közösségre keresem tehát, Sárának ezt a leányát, (akivel igazából együtt születtünk meg Isten gondolatában, már a világ alapjainak felvettetése előtt, - még ha eleddig különutasságra is kényszerültünk!
Olyan szintű egybeolvadás, egyberobbanás reményében, - olyan harmónia és összhang-összefonódásra keresem Őt, amilyen az Atya és a Fiú között működött öröktől fogva, vagy amilyen Krisztust és az Igaz Egyházat szerkeszti EGYBE mindmáig, s akivel (elvárásaim szerint), különteológizálás-mentesen és természetfelettien természetes módon tud majd működni az EGY AKARATON LÉTELÜNK IS - MINDEN TERÜLETEN!
(Miután, az Isten-lucifer-, Krisztus-hamis egyház-, valamint a férj és az alávetetlen jézabelita-feminista hamis feleséges mintázatú-, pokol-huzatos-, rivalizálásra alapozott-, fércelt egybeszerkesztettségű párkapcsolatnak már a gondolatától is irtózom!)
(HOL VAN AZ AZ ASSZONY, AKIBEN MEGVAN MÉG A MENNYEI SZFÉRÁK VONZÁSÁNAK UGYANEZ A MAXIMALISTA TÜZE?)
Az én szívem szent hevülete ugyanis, azt láttatja velem, hogy Sárának ez az igazán átadott életű leánya, minden körülmények között, csakis a rászabott “kulcsot” fogja majd működtetni, nem pedig a ”gyeplő” után kapkod, - hogy szabotálja az isteni örök rendet!
Ő, - bölcs asszonyként, kizárólag “olvassa” az Igét és nem “értelmezi”, elméje megújulásából fakadóan pedig, immár nincsenek olyan kicsavart igényei, hogy a férje, (az ő “feje”) először bizonyítson, hajoljon meg előtte, hódoljon be neki, sőt “haljon” is meg érte, amiképpen Krisztus is az Egyházért, s majd csak utána veti magát alá neki, mint Isten által kirendelt tekintélynek, (amely okoskodás nem más a Sátán csapdájánál)!

És mégis próbálkozik ezzel a jézabelita nő, annak ellenére, hogy a fel nem bontható Írás, nagyon határozott az elsőbbségadási kötelezettség (nulladik pont) kérdésében és az alávetettség elvárásának “kulcsát” adja az asszony kezébe, (az Éva féle ötletelgetés joga helyett), aminek a megszívlelésétől függ a férfire vonatkozó előírások teljesíthetősége is!
…
Eféz5:22
"Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője!"
…
A feleségnek tehát, alá kell vetnie magát a férjének, mint “felügyelőjének” - az ősasszony hírhedt “kisiklása” óta!
Ezért kezdi Pál is és Péter is, mindig a feleség kötelezettségeivel az intelmeit, - mivel, ha az asszony nem tölti be a saját feladatkörét, szinte lehetetlen hogy a férfi eleget tudjon tenni a magáéinak!
S hogy teljesen letisztulhasson a kép, vetítsük rá ezt az eszmefuttatást az Atya és a Fiú kapcsolati indulatiságára, motivációs-megnyilvánulásaira, (ugyanaz a nulladik pont), a mennyei alapelvek fényében:
“aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Mát23:12)
Milyen sorsra jutott volna pld maga az Úr Jézus is, ha fonák módon lépve fel, először a mindenek felett álló Nevet követeli, - hogy majd csak utána üresítse ki magát és vegyen fel szolgai formát?! (Fil2:5-11)
Szőrszálhasogatásnak tűnhet ugyan ez az érvelés-menet, de a menny és a pokol ólálkodik mögötte ugrásra készen, - amiből más-más indíttatást meríthet Sára leánya és a befolyás alatt álló, trükköző hamis-feleség is!
Keresem tehát, (nem az utánzatot, hanem) a valódian Sára lelkületű BÖLCS ASSZONYT, akivel meg lehet célozni a “csillagokat”, hogy utána a “holdat” legalább elérhessük, … aki, isteni természete révén érti és érzi ezeket a rezdüléseket, és fogékony mindennemű finomhangolásokra is, - miután az Ige mellett olyannyira elkötelezett, hogy (mint halnak a víz), neki is lételeme a teremtés rendjének ez a hamisítatlan közege, s amelyben képes is éppen olyan gyönyörűséggel lubickolni, - mint amilyennel én tudok gyönyörködni, az ilyen indulatú asszony teljes Létének, Lényének, szerény, szelíd és alázatos lényegi Valójának magam fölé emelésében, felmagasztalásában és tenyeremen hordozásában!