Egy rózsaszínkék titkos alkonyatban kettőnkön át egy csöndes szikra pattan, mint búcsuterhes hosszu zokogás; s majd jön egy angyal, a kaput kinyitja, s a párás tükröt, elhalt lobogást hű kézzel és ragyogva megujitja. Charles Baudelaire
Hogy fejezzelek ki szavakban, romolhatatlan szerelem, öröklétemben láthatatlan pihenő gazdag ámbra-szem?! Aki legdrágább, aki legszebb, aki fény bennem, ragyogó, az örök bálványnak, a szentnek; üdvözlet, örökkévaló! Charles Baudelaire