Társkereső Budapest

Szia, Kedves Idegen!

Köszönöm, hogy ellátogattál a profil oldalamra. :)

Elsődlegesen fontosnak tartom, hogy tudassam, nem keresek párkapcsolatot, sem szex kapcsolatot. Szívesen csevegek, ismerkedek, de találkozni nem fogok Veled.

Sajnos az életem most olyan időszakban van, hogy nem fér bele egy kapcsolat, és talán nem is ez a fő oka, hogy nem akarom.
Inkább az, hogy túl vagyok néhány szex valamint komoly, tartós kapcsolaton is.
Talán belefáradtam, feladtam? Meglehet...

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy mi a legnagyobb vágyam az életben, akkor én ezt válaszolom: megtalálni azt a férfit, akivel leélhetem az életem, és akinek szülök két egészséges gyermeket.
Ami, ha azt vesszük, a normális életnek a velejárója.

Pár évvel ezelőtt is nehezen kötelezték el magukat a férfiak, manapság meg abszolút nem...
Néhány nappal ezelőtt feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon hány éves férfival kellene megismerkednem, aki már szeretne családot is? Még a 40-45 éves pasik is azt nyilatkozzák, hogy még ráérnek a családalapítással.
Tehát kérdezem én: most komolyan 50 év felettit kell keresnem???

A mai pasikkal nem lehet jövőt tervezni. Fontosabb a szabadság, a buli, a nők, a drog és az alkohol.
A romantika is teljesen kihalt... :(

Szomorú, de 90%-ban a felém közeledők ismerkedési szándéka abban érvényesült meg, hogy ha el is jutottunk egy találkozásig, akkor azt tartották volna normálisnak, hogy azonnal tegyem szét a lábam.
Nos, ha én azért vagyok rossz, mert erre nem vagyok hajlandó, hát sajnálom, de engem nem így neveltek.

Számomra fontos, hogy megismerjem a másikat. És nálam a szexuális vonzódás nem alakul ki az itt váltott néhány mondat alapján...

Számomra fontos, hogy jól el tudjunk beszélgetni, és nagyon sokat nevetni. És a romantikát sem vetem meg. És bármilyen furán hangzik is. De a legtöbb férfival még beszélgetni sem lehet.

Fontos a szex, az életem mozgatórugója. De nem akárkivel, ismeretség, és érzelmek nélkül.

A tisztelet is nagyon elveszett a mai világban.
A "szeretlek" szóval úgy dobálóznak az emberek, mintha az olyan természetes lenne, de a jelentéséről fogalmuk sincs...

Sok ismerősöm van, akik szenvedő alanyai a párjuk hűtlenségének, kicsapongásainak, drog vagy alkohol problémáinak.
És nagyon sok olyan ismerősöm van, akiknek családjuk, gyerekeik vannak, mégis bepróbálkoznak nálam, hátha összejön egy menet...
És vannak olyan ismerőseim is, akiknél minden happy, vannak gyerekek, nincs anyagi gond. Mégis képesek a legapróbb dolgon is úgy összekapni, hogy szinte megtudnák fojtani egymást. Talán ennek a legnagyobb oka a kommunikáció hiánya. Hisz nem csak a jó dolgokat kell megbeszélni, hanem a rosszakat is. És rögtön akkor, amikor probléma van. Én is elkövettem anno azt a hibát, hogy nyeltem, nyeltem, nyeltem, majd egy idő után robbantam, és mindent a társam fejéhez vágtam. Ez nagy hiba volt...

Tehát azt tapasztalom, hogy ritka egy elcseszett világban élünk...

Talán ez a sok tapasztalat annyiból jó volt, hogy már néhány levélből kiszűröm, hogy ki az, aki tényleg akar is tőlem valamit komolyabban. Nos, ez olyan ritka, mint a pingvin a sivatagban...

És most, hogy mindezt leírtam, egyre inkább azt érzem, hogy igen, feladtam... Jobb nekem egyedül, így legalább nem bánt senki.

Azt hiszem ennyi lenne. Köszönöm, hogy elolvastad.

Puszi!

Erika

Mottóm: Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes...