Andi50 éves

NI lovagjai
A lovagok vezére: – NI! NI!
Arthur: – Kik vagytok?
A lovagok vezére: – A lovagok, akik azt mondják: NI!
Arthur: – Csak nem a lovagok, akik kimondják: NI!?
A lovagok vezére: - De bizony.
[.]
A rekettyés: – Ah, micsoda idők, amikor mindenféle jöttmentek kényükre-kedvükre NI-t mondhatnak az öregeknek. Átok ül ezen az országon, itt már semmi se szent! Még a rekettye tervezők és berendezők is gazdasági stressz alatt élnek a fejlődés eme szakaszában.
Arthur: – Rekettyét mondtál, jól hallottam?
A rekettyés: – Igen. A rekettyeiparban dolgozom. Rekettyés vagyok. Nevem Roger Roger, a rekettyés. Rekettyéket tervezek, nevelek, és adok-veszek.
[.]
Arthur: – NI tisztelt lovagjai! Hoztunk nektek rekettyést. Most már tovább mehetünk?
A lovagok vezére: – Helyes kis rekettyés. Különösen a babérbokor bájos. Csakhogy felmerült egy kis probléma.
Arthur: – Micsoda?
A lovagok vezére: – Hogy nem vagyunk már a lovagok, akik azt mondják: NI! Hanem azok, akik azt mondják:

Élni és élni hagyni.

Nyitott, vidám és kíváncsi ember vagyok, aki szeret új dolgokat tanulni és jó beszélgetésekben elmélyülni. Fontos számomra a kölcsönös tisztelet és a humor, mert ezek adják meg az élet ízét. Szívesen töltöm az időmet barátokkal, utazással vagy egy jó könyv társaságában – de még jobb lenne mindezt valakivel megosztani