Lajos71 évesNemrég online
Temesvár (Románia)
Kit keresek?
Lajos még nem írta le, hogy milyen társat keres. Kérdezd meg!
Mottóm
Lajos még nem írta le, hogy mi a mottója. Kérdezd meg!
Magamról
Szeretem az elcsendesülést, megtapasztalni a világ rezdüléseit. Szeretek színházba járni, kirándulni, jókat beszélgetni, de fontos része az életemnek a zene így a koncertek és a fesztiválok is. Tartós komoly kapcsolatot keresek. Keresem a párom, akivel szeretnék boldog lenni még nagyon-nagyon sokáig. Nagyon szeretem a természetet, sétálni, beszélgetni csak úgy egyszerűen élni. Szeretek a természetben kirándulni, utazni és a szabadidőmet hasznosan tölteni, de egyensúlyban a pihenéssel Egyedülálló társkereső vagyok. Megbízható vagyok. Egyszerű, őszinte személy vagyok, társam keresem ha lehetséges egy életre. Kedves odaadó embernek tartom magam. Szeretem a letisztult, kifinomult, de mégis praktikus dolgokat. Érzékeny, kocka, szeretek beszélgetni, társasjátékozni, filmet nézni. Alapjáraton nyugodt személyiségű és humoros szoktam lenni. Szeretem a zenét, a kertet, koncerteket, filmeket. Hiszek abban, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen.
Adataim
Külsőm
Hátterem
Családi helyzetem
Szokásaim
Kedvenc szerelmes idézetem
Akibe egyszer beleszeretünk, attól, azt hiszem, sosem szabadulhatunk.— Vámpírnaplók c. film
Mindenkiben a `nagy Ő`-t látni csak arra lesz elég, hogy egyszer feladod, mert ez nem megy másképp. Csak így. Csalódni annyit, amennyit elképzelni sem tudsz. Csak ez vezethet el oda, ahol hirtelen azon kapod magad, hogy az tesz majd boldoggá, akiről nem is gondoltad volna, hogy képes lesz rá. Töröld az elvárásokat, az ítéleteket, a görcsöket. Ne keresd, és megtalál. Valamiért ez így van. Abban a pillanatban, hogy hagyod magad sodródni, és semmihez sem ragaszkodsz, egyszerűen mindent megkapsz. Csak tudj lemondani arról, ami számodra a legfontosabb, és megkapod. Elrontani pedig csak akkor tudod, ha el kell rontanod.— Oravecz Nóra
Azelőtt sok minden volt... biztonság, háttér, hit, célok... csupa barátságos tájék, ahol mindig megvethettem a lábam, ha a szerelem megrázott. Ma már semmim sincs... legfeljebb némi kétségbeesésem, egy kis bátorságom, és különben minden idegen, kívül, belül. Ha erre száll a szerelem, az olyan, mint a csóva a száraz szalmában. Amikor már semmid sincs, csak ez maradt, akkor ez is más... vadabb, fontosabb és pusztítóbb, mint volt azelőtt.— Erich Maria Remarque
