András

„Van egyfajta szomorúság, amely akkor születik, amikor az ember túl sokat tud, amikor a világot olyannak látja, amilyen valójában.
Ez annak a szomorúsága, hogy megértjük: az élet nem egy nagy kaland, hanem apró és jelentéktelen pillanatok sorozata; hogy a szerelem nem egy tündérmese, hanem törékeny és múló érzelem; hogy a boldogság nem egy állandó állapot, hanem egy ritka és múló bepillantás valamibe, amit soha nem tudunk igazán megragadni.
És ebben a megértésben mély magány rejlik. ”
– Virginia Woolf