Társkereső Budapest

Milyen vagyok? Talán ilyen:
A tenyerem: Réka Andrássy

A tenyeremben simogatás lakik.
Néha fészkelődik benne hajnalig.
Aztán elalszik velem, mire kelni kell.
Övé vagyok, de nem éri be ennyivel.

Téged hiányol, utánad matat.
Arcod kéne neki, tarkód, vállad, hajad.
Nyűgös kisgyerek, magára hagyni nem merem.
Bújj ide végre, hogy elcsituljon a tenyerem!

Olyan korban hozzám illó, kalandvágyó, vidám, humoros, de megbízható, és nyílt emberre várok, aki lelkitárs, és útitárs egyben az élet rögös útján. Akivel öröm a hallgatás, jó a vitatkozás, vannak közös érdeklődési köreink, intelligens... A többi majd kialakul remélhetőleg...


Zárd kulcsra az ajtót..

Zárd kulcsra az ajtót, ne kérdezz most semmit!
Tartózkodó mozdulatban állj meg néhány percig.
S utána határozott lépésekkel, gyere közelembe,
Szoríts olyan dühvel, mintha testem préda lenne.

Ne engedj, ha fájna is, csak szoríts egyre jobban!
Sóhajtozó hangom már én magam sem halljam.
S ha felgyorsul a szívdobbanás, lázadozón csókolj,
Mint kopár szigeten, mikor éhségnyomor tombol!

Ölelj felgerjedő vihar nyomán a földillatú széllel,
Mely szenvedélyért dühöng, ha közeleg az éjjel.
Szeress vulkántűzzel, mi lángcsóvát vet könnyen,
Vagy villám erejével, mely magas égben dörren.

Adj magadból mindent nekem az utolsó erődig,
Szálljon az a tüzes varázs a fényben bújt felhőkig.
Válj velem majd eggyé, csak egyetlen egy percre,
Hogy érezzem, nincs más ember, ki így szeretne!
(Kun Magdolna)